Mindent túlstresszelek - a végére még bele is fogok őszülni az egyetembe.
Már így is lecsusszantam a diplomaosztómról: mivel nincs 2. szakmai nyelvvizsgám, nem vehetek részt rajta - byebye talár és sapkadobálás...! De ha nem teszem le január-február körül azt az átkozott vizsgát, akkor valszeg diplomám sem lesz júliusig, ami miatt a mesterfokozatos jelentkezésem is el fog úszni. Egyáltalán nem értem ennek az értelmét. Főleg, mert a mesteren csak 1 (!!!) szakmai nyelvvizsga a diploma feltétele. Az egyetememnek igencsak csavaros logikája van.
De nem is ez a legrosszabb. Hanem hogy mi lesz velem februártól? Mert oké, jelenleg találtam egy tanfolyamot, ami januárban felkészítene engem a jó kis bme gazdasági cuccosra, na de na. A hallgatói jogviszonyom decemberben megszűnik, és én bele is halnék, ha nem tudnék elmenni itthonról. Úgy 1600kilométerre innen biztos az ég is kékebb lenne...
(Hát igen, mire diplomám lesz, azt hiszem, én is ősz leszek...)

never trust a hoe'

még a szobámban is didergek - vacak parketta!, de kimozdulni sincs kedvem
mégis ki szereti ezt az időt? egy hete még vígan szaladgáltam a rövidnacimban, those were the times of my life, oh
Pedig a hajam sötétebb lett, mint a kedvem és az idő. Rémisztő.
Ettől kéne jobban éreznem magam.

16 vagyok, megint

Annyira elegem van a körülöttem lévő emberekből, hogy azt kifejezni sem lehet. Mindnyájan megfojtanak. Mintha meg se hallanák a szavaimat. Mert ha már azt ordibálom, hogy "hagyj békén", akkor biztos csak viccelek, ugye? És nem is gondolom komolyan...
Én nem tudok így itt élni. Unom, hogy folyamatosan tininek kell éreznem magam, hisz akkor utáltam ennyire a világot. Utálom, hogy nem kapom meg a kellő figyelmet, és hogy mindig csak kritizálnak. Tényleg mindig.
Még a konzulensem is.
Viszont ha neki azt mondom, hogy fogja be és hallgasson végig, akkor megteszi.
Míg a többiek nem.

Szerintem olyan szó is létezik, hogy primális. Primer helyett... Pedig még csak most kezdtem hozzá A dolgozathoz. (De ez egy jel, hogy hagyjam a fenébe.)
Közben befestettem a szempillám, ami tuti klassz dolog, lányok. Bár lehet, amiatt vagyok ilyen csökött agyú ma.

work!

Nem bírom én ezt a felnőtt létet. Napi 8 óra munka és hulla vagyok! Persze, csak azért, mert ma tényleg dolgoztam. Az agyamat kicsavartam, és még egy tajvani delegációval is kommunikáltam. Ilyenkor mindenkit utálok. És ha ezek után itthon is csak csesztetnek ("megint képes voltál felvenni az én blézeremet?" vagy "hétvégén szüret"), akkor ki tudnék szaladni a világból. Olyan kisgyerek vagyok még...

Ráadásul két napja csak zsörtölődök. Tuti megfáztam.

hogyan tovább?

Amiről nem akartam írni, az a szakdolgozatom - de mit tehetek, ha ez is az életem része...?
Ezért ma rátörtem a konzulensemre, miután múlt héten ő is átejtett, és nem jött el a megbeszélt időpontban konzultálni. Ma már nem hagytam magam! 50perc alatt át is néztük a dolgozatomat, legalábbis az eddig kész anyagot. És leszűrhettem, hogy 1;baszki, sehol sem vagyok még 2; valakit meg akarok verni 3;rrrrrengeteg munka van még benne.
Az eddigi vázlatomat, amihez kötelező tartanom magam, teljesen széttúrtuk, de az egyik ponthoz szakirodalmam sincs. Előre, következetesség!
Csoda, hogy stresszelek?

Most akkor a bright side: van még egy hónapom, ami 31napos, vagyis pontosan 744 órás, az alkotásra. Plusz: már valamennyi rálátásom is van a témára, míg sokan az egész dolgozatukat most kezdik. Csak merni kell gondolkodni, és következtetni - mert ez az, amit értékelnek.
És akkor most folytatódjék a brainstorming...

brúszvilisz hasonmása

Azt nem mondhatom, hogy életem legrosszabb filmje, mert abból valójában sok van. De ez a film minden jel inkább vígjáték akart lenni, ami nem jött össze neki. Így csak klisés, kiszámítható baromság a távoli jövőből, ahol robotokkal élhetjük az életünket. Pontosabban: vehetünk egy "robit", amit/akit mi irányítunk, és aki helyettünk legyűri a nehézségeket. (Ezt az egész logikát nem értettem...Miért is lenne ez jó? Vagy kinek?)
Pedig brúszvilisz, a hős, kopott bőrdzsekijében és cowboy ingjében - szexi és még szexibb - megint megmentette a világot. Az ilyeneket pedig szeretik a lányok.

szerelmi történet

Ha egy ideje majd minden nap egy barátoddal jársz ki biciklizni, mindkettőtök családja gyanakodni kezd. Először csak sejtelmes félmosolyokat kapsz és kétértelmű megjegyzéseket. De ha tovább folytatódik a dolog, anyukád elkezd utalgatni is: "Miért nem hívod el Á1-t a Kutatók Éjszakájára? Hisz minden nap találkoztok..." Utána erre rákontráz az ő anyukája: "Cs. szerelmes beléd?"
Kínos beszélgetések tömege.
És még csak nincs is igazuk.

bff?

Olyan rossz valakivel úgy együtt lenni, hogy kimondatlan szavak tömkelege fekszik köztetek. Csak nevettek, és csacsogtok, ami mögött nincs tartalom. Együtt vagytok, mert a barátság talán még összetart. De mindkettőtök életében van fontosabb dolog, amit a másik elé helyeztek. És végül, lassan, már közös témátok se lesz.

Munka közbeni bölcselkedéseinket hallották.